Dombóvári Gábor interjúja Hajas László mesterfodrásszal

az értékesek az értéket tudják értékelni”

 

Szeretsz táncolni?

– Szeretek, de nem tudok…

Pedig volt idő, amikor táncoltál versenyen is, ráadásul egy nagyon szimpatikus partnerrel!

– Az az igazság, hogy én ezt úgymond bemagoltam. Addig csináltuk, míg nem kellett gondolkodni és a mozdulatok szinte jöttek maguktól. A végén beleszerettem ebbe a mozgáskultúrába.

Mint az állami fodrászat tanulója, az 1970-es években elkötelezted magad a frizurakészítés és a fodrászat mellett. Már akkor megvolt benned az a fajta hivatástudat, ami az egyéniségnek megfelelő frizura kialakításának fontossága?

 

– Az egyéniség megfigyelése, tudatos megfigyelése később alakult ki. A tanulás most is folyamatos és végigkíséri az életemet. Én ezt úgy tanítom, hogy van három alap személyiségtípus, a naturális, az elegáns és a rebellis. Ezek keveredhetnek is, lehet valaki akár naturálisan elegáns is. Ezt a 2000-es évek elején tanultam meg, ez a szakma alapja, az alfája és omegája, ebből indul minden. Hiába jön egy 18 éves lány, aki egy naturális típus, hogy fessek neki zöld haja.  A világból kiszaladna az eredményt látva!

Előadásokat tartasz, részt veszel nemzetközi megmérettetéseken. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is megkaptad a fodrász szakma külföldi elismertetéséért. Hogy viseled a sikert?

 

– Mindennek alapja a szakmai alázat. Ha ez megvan benned és nem akarod túljátszani a szerepet, csak teszed a dolgod, azt mások észreveszik és értékelik. Van egy kedvenc mondásom az életben, hogy „az értékesek az értéket tudják értékelni”. Az életed útja meg van írva előre, azt hisszük, hogy nem, de ez így van. 1973-1974 körül az Állami Fodrászatban dolgoztam, akkoriban divat volt KISZ-esnek lenni, mert jó buli volt. Egyszer, a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében szervezett házibulin egy barátom azt mondta, hogy jósol nekem, és kártyavetéskor az jött ki, hogy én leszek az ország leghíresebb fodrásza.

2005-ben immár 3. alkalommal hívtak meg Londonba az alternatív hairshow-ra, ahol a sztárvendég Vidal Sassoon volt, akitől igencsak felejthetetlen dicsértet kaptál.

-A Royal Albert Hall-ban történt, és a Kent-i herceg volt a show díszvendége. Sassoon látta, ahogy dolgozom, és a hüvelykujját felmutatva jelezte felém munkám elismerését… Bizony, elsírtam magam! Olyan gondolatok cikáztak át az agyamon, hogy ez az ember már sok csodát látott, és hogyha valakiből egy ilyen ösztönös mozdulatot ki tudsz váltani, akkor tényleg van értéke annak, amit csinálsz!

Mind a mai napig érvényes az, amit ő a fodrászatban akkor újított és kitalált? Ma is tanítják az iskolában a Sassoon-féle hajvágást?

-Sassoon a hajvágás matematikáját alkotta meg, ma is ez mindennek az alapja: külön elnevezések a fej különböző részeinek, az arcforma fontossága, és nem mindegy, hogyan tartod vágás közben a kezed! Azt a rendszert találta ki, amiből azóta is táplálkozik az egész fodrász társadalom.

Azt olvastam, hogy vége az egy tónusú frizuráknak, elindulunk a barnától és eljutunk a szőkéig, vagy a vörös különböző árnyalatait festetjük a hajunkra. Meddig tarthat ez a trend?

-Gondolj bele, hogyan fejlődött az évek alatt a melírozás technikája. 40 évvel ezelőtt ráhúzták a fürdősapkát a fejre és kötőtűvel húzkodták ki belőle a tincseket, hogy csak azokat fessék be… így készült a melír! Ez elég megmosolyogtató a mai szemmel. Most már egész másképp csináljuk!

A hajbeültetésről mi a véleményed?

-Szerintem tök jó dolog!

Ki dönti el, hogy milyen lesz a frizura divat?

-Soha nincs egyféle divat, mert akkor mindenki vörös hajjal, vagy szőkével, vagy zölddel a fején járkálna! Az én olvasatomban úgy néz ki a divat, hogy vannak elit témák, divatházak, de ameddig nem kezdi el egy sztár hordani, addig nem fog elterjedni. Ebben segít a televízió, a sorozatok, az internet. Sokszor a fiatalok inspirálják a divatházakat és kitalálnak valami őrületest…

Ma már digitálisan meg lehet nézni, hogyan mutatnánk különböző hajszínekkel, vágásformákkal, mielőtt ténylegesen belevágnánk… Erről mi a véleményed?

 

-Ha valaki nagy színváltoztatást szeretne, az menjen el egy paróka üzletbe, próbáljon fel különböző színű parókákat és tapasztalja meg, hogyan érzi magát benne.

Amikor az első üzleted megnyílt 1983. május 3-án, akkor nyilván volt benned egy olyan elhatározás, hogy itt nem lehet megállni. Most már jó néhány szalonod van. Gondolom, mindegyikben folyamatos a továbbképzés és neked köszönhetően az ott dolgozók tanulnak, fejlődnek!

 

-Manapság a nagyobb vállalkozások így működnek. Összeülnek, van egy nagyobb meeting, megbeszélik a feladatokat a következő időszakra.  Akkoriban még ezt nem tudtam, más világban éltünk. Nem jártam ilyen képzésekre, ahol a vállalkozások felépítését, vezetését tanulhattam volna meg. Amikor látom a hiányosságokat a kollégáknál, azt meg kell beszélni, fejleszteni kell őket. Kialakult nálunk egy hétfő esti HTK (hétfői házi továbbképzés), ilyenkor gyakorolunk és megbeszéljük az új technikákat.

A fodrász többnyire állva dolgozik, kell tehát az állóképesség, a kitartás. Ezt mivel éred el? Sportolsz?

– Tökéletesen igazad van, szükség van a mozgásra, ezért rendszeresen járok úszni és teniszezni.

Köszönöm az interjút                                                                                                                                                                                    

Dombóvári Gábor

 

 

A fodrászat művészete már az ókorban kezdődött.

Egyiptomban a Nílus mentén élő népek számára igen fontos volt a kinézetük, így természetesen nemcsak a ruházat, hanem a haj, a frizura is nagy szerepet kapott az életükben. Divat volt a hosszú haj, amit aztán különféle csatokkal rögzített parókára váltottak fel. A díszítéshez aranyszálakat és gyöngyöket is használtak. Koronákkal, tolldíszekkel ékesítették a frizurájukat, a legkedveltebbek a kígyómintás ékszerek voltak. Ezekkel a kiegészítőkkel, hajdíszekkel fejezték ki a felsőbbrendűséget. A görögöknél a hosszú haj szintén a hatalmat szimbolizálta, ezért a rabszolgák csak rövid hajat viselhettek.